Borvendég Béla levele

Szent István király kápolna

Kedves Erika, Tisztelt szerkesztőségi munkatársak!

Misi halálának híre nem csak váratlanul ért, de mélyen meg is döbbentett. Mert ő nálam nem csak sokkal fiatalabb, de közeli barátom is volt. S az ilyen hírek hallatán mindig úgy érzem, mintha vele magam is idehagyta volna ezt az árnyékvilágot.

Misit sajnos nem túl régen, és véletlenül ismertem meg. Ámde az már talán sorsszerű volt, hogy ez éppen akkor történt, amikor egymástól függetlenül azon kezdtünk spekulálni, hogy éppen itt van az ideje annak, hogy az építészeti értékeinket feltegyük a Világhálóra. Ő akkor kezdte meg az Építészfórum megszervezését, jómagam pedig hozzákezdtem az Architeca Hungarica elindításához. Azt gondoltuk, hogy a két portál pompásan kiegészíti majd egymást.

Kapcsolatunk azután tovább is bővült, amikor a Kamara vezetése szókimondó írásaim miatt kiutált a MÉSZ közlemények nyomtatott lapjairól. Dolgozataim közül, ez után sokat Ő rendezett “sajtó” alá és Ő is publikált.

Első szívműtétem után azonban egyre nehezebbé vált számomra az utazás, ezért a fővárosba már csak akkor utaztam fel, ha a látogatás számomra valamiért különösen fontosnak tűnt. Például valamilyen lényeges építészeti eseményre került sor.

Ilyenkor azonban szinte mindig találkoztunk. Lótott, futott, villogtatta fényképezőgépét. S akkoriban ismertem meg valójában nem csak páratlanul széles és mély műveltségét, de hihetetlen munkabírását is.

Második szív műtétem után ugyan végleg visszaköltöztem Budára, szinte gyermekkorom egykori színhelyére. Ámde már bot segítségével is egyre nehezebben mozgok. Ezért hát már az építészeti szempontból fontos események látogatását is korlátoznom kellett.

Ám ami, és aki nem változott az Misi volt. Vele ilyenkor szinte mindig találkoztam. Legutóbb március 23-án a Hap galériában, amely kiállítással és könyvbemutatóval tisztelgett Kotsis Iván professzor emléke előtt. Misi picit késve érkezett, a prezentáció közben és néhány percig még utána is fotografált, majd elrohant. Én meg, csak mint szoktam, székemen ülve kiáltottam utána: –Te Misi, nem kéne azért néha behúznod a kéziféket? Te se leszel fiatalabb!–_

De Ő csak elvágtatott. Látszott, hogy fél, nehogy elkéssen valahonnan.

Kedves Erika, és Ti is összes szerkesztőségi munkatársai!

Kérem fogadjátok őszinte együttérzésemet és tisztelettel kérem, hogy tolmácsolják ezt az üzenetemet barátom hozzátartozóinak is.

+++Drága Misi Barátom, nyugodj békében+++

  1. Borvendég Béla jól gondolja…
    “nem kellene néha behúzni a kéziféket…?”
    de legalábbis lassítani kicsit.
    Misi ilyen volt. Rohant, mindenhol késve volt ott és rohant tovább, mintha valami hajthatatlan cél űzné.
    Igaza is volt, meg nem is. Lám, elrohant, lassan egy éve.
    Lám, olyan nyomott hagyott, ami maradandó.

    Forcsa dolog, hogy a rohanás nem vezetett sehova, csak a HIÁNY, amit érez mindenki.
    …felkiáltó jel kellene legyen az emberi összetartozás, az emberi kapcsolatok fontosságára utaló kitörölhetetlen jelzés.

  1. No trackbacks yet.

You must be logged in to post a comment.
Order your medicine online by online pharmacy our licenesed store. We offer medications with low trade margin. The lowest prices you'll only find in the canada pharmacy #*,, generic imitrex Wholesale prices for some product groups. See it for yourself! Quality of medicines is one of the criteria that guide the client online pharmacies ]!] buy viagra super active Wholesale prices for some product groups. See it for yourself!